Idén május 8-án lesz a 350. évfordulója annak, hogy a pozsonyi rendkívüli törvényszék által elítélt református és evangélikus lelkészek és prédikátorok hosszú, szenvedésekkel és súlyos veszteségekkel teli út után megérkeztek Nápolyba, ahol eladták őket gályarabnak. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának székházában kibocsátó istentisztelettel engedték útjukra a gályarabok emlékére utazó zarándokcsoportot.
Az abortusz és az eutanázia kérdésével a református teológia egészen a közelmúltig egyáltalán nem vagy csak szőrmentén foglalkozott. Ennek magyarázata, hogy (1) a közgondolkodás és a jogi szabályozás összhangban állt az egyház által képviselt meggyőződéssel, azaz semmi nem indokolta valamely sziklaszilárd érvrendszer kidolgozását, illetve (2) az illegálisan végrehajtott és ismertté vált esetek száma nem érte el azt a kritikus szintet, amely felpiszkálta volna az őrállók lelkiismeretét, és alaposabb átgondolásra indította volna őket. Mindez mára alaposan megváltozott. Szabó László lelkipásztor gondolatai.
Vártuk Jézus feltámadásának ünnepét, és vágyunk az alvó egyház felébredésére, feltámadására a halálból (Ef 5,14). A böjtben népünkért az Úr elé járulva sokféleképp kerestük Isten akaratát. „Ugyan mit követtem el? Hiszen csak beszélgetek!” – védte magát a fiatal Dávid bátyja bántalmazó szavaival szemben (1Sám 17,29). Talán idézed is egyetértően a slágert: „a gondolat még tettet nem jelent.” És valóban, ha gondolok valamire, még nem jelenti azt, hogy meg is teszem. Ugyanakkor az Úr Jézus a tízparancsolat kibontásakor azt mondta, ítéletet érdemel, aki haragszik a másikra, aki pedig azt mondja rá: ostoba vagy bolond, az méltó a gyehenna tüzére, a kárhozatra (Mt 5,20–22). Pentaller Attila lelkipásztor gondolatai.